"A whole new world. A new fantastic point of view. No one to tell us no. Or where to go. Or say we're only dreaming"
Elutazol ma a rokonaidhoz vonattal. Vitted magaddal az új könyvedet melyet félig már ki is olvastál. Leültél a kabinodba és remélted senki sem ül be hozzád. Szeretnél nyugodtan olvasni, zajmentesen. Legutóbb egy kisfiúval és az édesanyjával utaztál. Az olvasásnak abban a pillanatban lőttek, ahogy beültek hozzád. A kisfiú folyton nyaggatott, kérdésekkel bombázott, meg akarta nézni a könyvet amiben nem igen voltak képek. Nos ezúttal talán másképp alakul a helyzet.
Szépen elrendezkedtél és neki is láttál az olvasásnak. Alig vártad, hogy ismét belemerülj a hercegek és hercegnők korába. Izgatottan olvastad a sorokat mikor nyílni kezdett az ajtó. Egy magas fiú lépett be rajta. Zavartan köszönt neked majd egy apró megbotlással leült veled szembe. Illedelmesen meghajoltál neki és olvastál tovább.
"A lépcső tetejére érve a herceg kedves tekintete fogadott. Jeffrey herceg, akihez hozzá kell menned."
A fiú jobbra-balra fészkelődött. Nem tudtál nem rá figyelni. De ahogy nézted feltűnt, hogy milyen jóképű. Kifelé bámult az ablakon. Arcán megcsillant a nap, sötét haja puhán omlott, arcán édes kis gödröcskék alakultak ki, ahogy mosolygott.
"Jeffrey herceg.." - bámultad csodálattal, majd hamar visszatértél a sorokhoz. Még a végén feltűnik neki.
- Hercegnő.. - szólalt meg kis idő múlva mire felkaptad a fejed. Találkozott a tekintetetek. Édesen mosolyogott rád.
- Róluk olvasol? Hercegnők és hercegek? - folytatta tovább a könyvre mutatva.
- Ah, igen.
- Érdekes könyv?
- Ühümm.
- Jaj bocsi, hogy megszakítottalak az olvasásban.
- Semmi baj - folyattad tovább. Közben félig figyelted, ahogy a telefonját nyomogatja össze-vissza és pakolászik. Végül nyugton ült tovább. Igaz nem sokáig, mert ismét hozzád szólt.
- Esetleg.. nincs kedved elmesélni miről szól a könyv? Kicsit unatkozom, a telefonom is lemerült.
- Persze, szívesen - felelted. Gondoltad miért is ne. Ő pedig rád szegezte tekintetét és kíváncsian figyelt. Elmosolyodtál, ahogy rá néztél. Olyan mint egy édes kisfiú, aki várja, hogy meséljen neki az anyukája. Végül bele is kezdtél.
"A szüleid hozzá akarnak adni egy herceghez, akivel még sosem találkoztál. Tudod, hogy ezekben a körökben ez megszokott dolog, de te mégis hittél a szerelemben, hogy lehet szerelemből házasodni nem csak érdekből. Nem akartad elfogadni ezt, így meg akartál szökni az éjjel a kastélyból, ami kudarcba fulladt ugyanis a legjobb őreitek vannak. Itt nem jut senki se ki se be anélkül, hogy ők azt észre ne vennék. A szüleid csalódtak benned, hogy ilyesmire képes lettél volna. Emellett féltenek is téged. Évekkel ezelőtt kalózok támadták meg a kastélyt. Lemészárolták a katonáitokat. Te akkor még csak egy csöppnyi gyermek voltál. Édesapád a saját testével védett téged és édesanyádat, majd sikerült elfutnotok és elbújnotok. Szerencsére kisebb sérülésekkel édesapád is megmenekült. A kalózok egy régi kincset kerestek. Egy fontos örökséget, mely egy medál volt. Azonban nem találták meg az ékszert mely nem máshol díszelgett mint a nyakadban. A mai napig hordod. Sosem veszed le. Még a nagyapádtól kaptad, aki sosem tért ki a medál eredetére, csupán annyit mondott, hogy megmentette az életét.
Nos Jeffrey herceg megérkezett a kastélyotokhoz. Bejelentették, hogy a kertben vár. Csodás nap van egy kinti sétához, így a virágokkal teli kertben megismerhetitek egymást. A szüleid bíztatva küldtek a herceghez. Visszapillantottál rájuk, majd a mély levegővétel után a kert felé vetted az irányt. A herceg már hallotta topánkád kopogását a betonos úton, de még nem látott. A lépcső tetejére érve a herceg kedves tekintete fogadott. Jeffrey herceg, akihez hozzá kell menned. Gyengéd mozdulattal rád pillantott. Sötéten leomló haja libbent a kellemes szellőben, arcára édes gödröcskék ültek ki a kedves mosolyával mellyel fogadott, ahogy meghajolt. Bemutatkoztatok egymásnak, majd elindultatok egy sétára a hatalmas, virágos kertben. Rengeteg virág pompázott ott megannyi színben. Rózsák, hortenziák, akác. Mindenféle fellelhető volt. Jeffrey herceg hajába egy akác virág hullott. Nem tudtad megállni, kuncogni kezdtél.
- Látom jó kedve van hercegnő.
- Bocsásson meg, de nem tudtam visszatartani. Egy virág van a hajában. - mutattad. A herceg pedig lassan kiszedte.
- Oh szóval ez volt olyan vicces - kacagott ő is. - Tudja hercegnő, ön gyönyörű, de akkor a leggyönyörűbb mikor mosolyog. - felelte édes kis gödröcskéivel. A szíved hevesebben kezdett dobogni. Valójában te is ezt gondolod a hercegről. Nem tudtad átverni magad, levett a lábadról és nagyon jól szórakoztál a társaságában.
- Szabad kérdeznem.. az a nyakék honnan van kegyednek?
- Ezt még a nagyapámtól kaptam.
- Csupán olyan ismerősnek tűnt. Mintha láttam volna a kastélyunkban egy festményen."
- Nos eddig olvastam a könyvet - fejezted be a mesélést.
- Ez nagyon érdekes volt. Köszönöm. - vigyorgott mint a tejbetök. Meg is érkezett az állomásra a vonat. Úgy érezted nagyon hamar elment az idő. Olyan rövidnek tűnt az út. Persze múltkor pedig olyan volr mintha sose akart volna vége lenni. Elköszöntetek egymástól Jaehyunnal. Néhány napig a rokonaidnál voltál. Jaehyunt pedig egy pillanatra sem tudtad kiverni a fejedből. Teljesen elvarázsolt, pedig nem sok időt töltöttetek el. A nagynénéd folyton kérdezgette, hogy merre kalandozol el, csak nem egy fiún jár az agyad. De te csak azt felelted, hogy egy hercegen miközben mutattad a könyved.
- Ne félj, te is fogsz majd találkozni a hercegeddel. - bíztatott a nagynénéd.
- Éés mi van ha már találkoztam.. Legalábbis azt hiszem..
- Ha őt szánták neked, akkor a sors úgy is összehoz vele ismét. - mosolygott.
Elteltek napok. Elindultál az állomásra, hogy hazamenj. Azonban kicsit késésben vagy, így kapkodni kezdted a lábaidat. Féltél, hogy lekésed. Rohantál felfelé lépcsőn mikor egy kedves meglepetéssel találtad magad szemben.
- Jeffrey?.. Izé.. Jaehyun? - nyíltak nagyra szemeid. Jaehyunnal találkoztál a lépcső tetején, aki kedvesen rád mosolygott.
- Hercegnő. - szólalt meg. Füleltél a szó hallatán. Tényleg hercegnőnek nevezett? El is pirultál.
- Hallottam, hogy valaki nagyon trappol erre. Te is a vonatra jössz? - folytatta.
- Igen.
- Gyere, még elérjük - ragadta meg a csuklódat majd futni kezdtetek. Jaehyun libbenő haját figyelted míg hátra nem pillantott rád édes görcsökéit mutatva. Zavarbahozott.
Sikeresen felszálltatok a vonatra viszont nem egy kabinba. Jaehyun bement az övébe, te is benyitottál a sajátodba, ahol már ültek. Egy édesanya a kisfiával.
- Mégegyszer nem! - csuktad vissza rájuk az ajtót. Igen, ők azok voltak, akikkel korábban utaztál. Nos gondoltad benézel Jaehyun kabinjába.
- Öhm szia. Nem baj ha ide ülök?.. Elég lármás a másik kabin..
- Épp ellenkezőleg. Már nem tudtam milyen ürüggyel menjek be hozzád. - felelte. A szíved majdnem kiugrott a helyéről.
Beszélgetni kezdtetek, meséltetek magatokról egymásnak. Nagyon jól szórakoztatok, majd Jaehyunnak feltűnt valami a hajadban. Egy virág, egész pontosan egy akác kicsi virága. Felkelt, hogy kiszedje, de olyan ügyetlen volt, hogy rád esett. Néhány centire volt tőled az gyönyörű szempár mellyel mélyen a tiedbe nézett és az édes mosolya mellé.
- Tudom, hogy csak most találkoztunk másodszorra, de.. - s azzal behunyta szemeit és egy puszit nyomott az ajkaidra.
Bocsánatot kért, amiért rád esett, bár annyira egyikőtök sem sajnálta és mutatta a virágot melyet a hajadból szedett ki. A nagy futásod közepette akadt a tincseidbe. Nos, egész biztos vagy benne. Ő a te herceged melyről eddig csak könyvben olvastál. Ez pedig nem az utolsó alkalom volt, hogy találkoztatok. Az első kettő véletlen, sorsszerű találkozás volt, a továbbiakban viszont számtalan helyre mentetek el együtt és mindig meséltél neki az aktuális olvasmányodról, ő pedig ámulattal figyelte minden szavadat.
