- Egy ilyen napon találkoztunk. - szólt hozzád.
Egy évvel ezelőtt:
Siettél haza a téli hóesésben. Egyre hidegebbnek érezted az időt. Nem volt senki a közeledben. Legalábbis ezt gondoltod míg meg nem hallottad a hó ropogását mögüled. Először azt hitted a sajátodat hallod, ám nem úgy volt. Egyre közeledett. Nem tudtad, hogy nézz-e hátra vagy sem. Megijedtél. Lassan oldalra fordítottad a fejed, hogy hátra pillants. Nem kellett sok hozzá, meg is láttad azt aki, vagy ami mögötted volt. Csak valami feketeséget láttál, mely üldözni kezdett. Szedted a lábaid ahogy csak tudtad. Gondolkodtál merre is mehetnél, hova rejtőzz el végül az erdőhöz közeledve megpillantottál egy rókát a fák közötti ösvényen. Mintha azt mondta volna "Kövess". Végül arra a vetted az irányt. Hirtelen mintha a hó lassabban esett volna. A hatalmas pelyhek fennakadtak szempilládon. A róka elindult, te pedig követted ahogy csak bírtad. Nem is mertél hátranézni, csak a havas bundájú kis teremtés nyomát követted befelé mélyen az erdőbe míg egy régi, történelmi kis házhoz nem értetek. A lábaid nem bírták tovább, összeestél a hóban és elvesztetted az emlékezeted. Egy kis idő múlva magadhoz tértél. Szemeid egy fából készült mennyezetet pillantottak meg. Emellett pedig valami súlyt éreztél magadon. Valaki feküdt rajtad, akinek hosszú vörös haja és.. róka fülei voltak? Illetve az ajkai hozzá voltak tapadva a tieidhez. Észrevette a mocorgásodból, hogy felédredtél.
- De jó, magadhoz tértél. Megijedtem mikor összeestél. Próbáltalak felmelegíteni - felelte még mindig rajtad fekve.
- Hol vagyok és.. ki vagy te?
- Younghyun vagyok, egy rókaszellem. Ez pedig itt a házam. - felelte a rókafiú, akin menta színű tradícionális ruha volt.
- Akkor az a róka..
- Én voltam. Nem kell félned, most már biztonságban vagy. - s azzal felkelt rólad, így fel tudtál ülni. Körbetekintettél. Szerényen berendezett, de még is otthonos kis házacska volt. Többnyire alapvető bútorokat lehetett látni. Az ágy melyen feküdtél az is egyszerű volt.
Hirtelen betoppant valaki. Egy fiú volt, nyúl fülekkel...
- Jaj, nem akartam megzavarni semmit. - felelte.
- Nem zavartál meg semmit - felelte Younghyun.
- Csak hoztam egy kis sütit. - majd közelebb lépett hozzátok. - Nem is mondtad, hogy van menyasszonyod - pillantott rád.
- Csak megmentettem őt - felelte a róka.
- Oh. Nos én Wonpil vagyok, egy nyúlszellem. Örülök a találkozásnak - mutatkozott be, majd te is megtetted.
- És milyen lény vagy, mert öhm nem igazán látom. - nézett rajtad végig a nyúl.
- Ember.. - felelted.
- Egy ember? Sosem láttam erre embert, azt hittem ők nem juthatnak be ide - nézett meglepetten.
- Nyugi, én csaltam ide, hogy megmentsem. Üldözték.. Az üldözte..
- Nos akkor én megyek is, egyetek a sütiből. De ha nem zavarok...
- Menj, örülünk, hogy beugrottál - intett Younghyun. A nyuszi el is ugrándozott a hóban. Megkóstoltátok a sütit. Finom lekváros töltelék volt gombóckába csomagolva. Még meleg volt, nem hűlt ki az út során. Jól esett, felmelegített.
Valójában nem szokott erre ember járni, mágia védi a helyet, de Younghyun engedte, hogy belépj. Az ajtóból figyelted a hóesést. Kinyújtottad a kezet melybe egy hópehely szállt. Nem fáztál, egész kellemes volt a levegő. Kérdezted, hogy milyen lények laknak mér erre. Eddig találkoztál vele, mint rókával, aztán egy nyúllal. Azt felelte, hogy szinte mindenféle lakik. Van néhány nagyon jó barátja, akikkel időnként találkozik mikor az erdőt járja. Kérted, hogy majd mutassa be őket neked. Rábólintott.
Egy kis idő múlva észrevettél egy csirkét botorkálni a hóban.
- Az ott a vacsorád? - mutogattál a rókához szólva.
- Mi?.. Lehet, hogy róka vagyok, de azért nem veszek mindent a számba.. Egyébként ő is egy szellem. - felelte. A csirke azzal a ugrással mellyel eléd pattant, átváltozott az emberi kinézetű alakjába. Ilyenkor két toll állt ki a hajából.
- Üdv Jae vagyok, egy csibe. Hallottam Younghyun menyasszonyáról, így jöttem megnézni - hajolt hozzád közelebb. Ekkor a róka megragadta hátulról a csuklódat és hátrébb rántott.
- Csak nem összefutottál Wonpillal? - nézett fapofával a róka. A csibe bólogatott, majd odaszökkent barátja mellé és átkarolva őt a fülébe suttogott:
- Nagyon csinos a menyasszonyod. Irigy vagyok..
- Ő ne... Vagyis igen, valóban az. - nézett rád. Te viszont a két sugdolózó, szinte már ölelkező róka-csibe párost nézted. A rókának feltűnt, hogy bámulod őket.
- Na menj haza te csirke - tolta el magától.
- Csibe.. Aranyos csibe - mosolygott, majd elindult az ajtó felé.
- Örülök a találkozásnak..., öhm hogy is hívnak? - lépett melléd a csibécske, te pedig válaszoltál neki.
- Hát akkor viszlát _____! - s azzal el is csökdécselt.
Úgy érezted neked is lassan ideje lenne hazamenned, de őszintén szólva egy kicsit félsz az üldözés óta valamint egész érdekes ez a hely, a lények és nem utolsó sorban a rókafiú is vonzó ám. Bár nincs ki otthon várjon. Egyedül élsz már egy ideje, elköltöztél már a szüleidtől. Egyre sötétebb van kint, esteledik. Kifelé bámulsz, hogy mit tévő légy. Younghyun ekkor melléd lépett.
- Haza szeretnél menni? - szólalt meg lágyan.
- Még mindig félek..
- Tudom mi üldözött téged, egy varjúszellem. Már napok óta kerestük. Ne aggódj, hamarosan elkapják, ha még nem kapták el. Addig itt kellene maradnom, itt biztonságban vagy.
- Rendben. Ha nem zavarok, akkor itt maradok. - felelted, majd rá pillantottál.
Körbenézett, hogy milyen vacsorát üssön össze neked.
- Kiugrok egy pillanatra - mosolygott s azzal ki is slisszolt az ajtón. Ki a hóba ahol villám gyorsasággal előkapott a földből egy edényt. Kimchi volt benne. Egy csettintéssel varázsolt is rókatüzet az ujjaiból, egy másik edényből dobott rizst a serpenyőbe, hozzá pedig a kimchit. Győztél ámuldozni.
- Lehet, hogy finom Wonpil sütije, de én vagyok itt az igazi séf - pillantott hátra rád büszke fejjel miközben forgatta a serpenyőt. Leültetek enni az asztalhoz. Tényleg nagyon finoman főz. Aztán szépen elrendezte neked az ágyat, ő pedig a földre kuporodott le róka formájában. Úgy őriz téged alvás közben. Elfértetek volna ketten is az ágyban, elég nagy ahhoz, de ő nem akarta, hogy kellemetlenül érezd magad. Azonban reggel a karjai között ébredtél. Azt felelte, hogy tüsszentettél egyet, így megijedt, hogy megfáztál ezért hozzád bújt, hogy melegítsen.
Még fel sem keltetek az ágyból, de már ugatás hallatszódott kintről. Younghyun kinyitotta az ajtót, te a háttérből figyelted. Nem tudtad, hogy vajon ő is szellem-e vagy hétköznapi kutya.
- Mi járatban erre Dowoon? - szólt hozzá a róka, mire a kutya átalakult emberibb formába. Ő Dowoon, egy kutyaszellem.
- Jelentem, elkaptuk a varjút. Wonpiltól megtudtam a történteket. Valamint gratulálok.
- Mihez gratulálsz?
- Az eljegyzéshez. Kérlek ne felejts meghívni, de ha nem hívsz akkor sem leszek mérges.
- Az a nyúl.. - sóhajtott egyet a róka.
- Mellesleg nem tudod, hogy merre lehet? Tegnap azt mondta, hogy hoz neked sütit aztán eljön hozzám, de nem jött. Biztos átvágott. Sose bízz a nyulakban. - szomorkodott.
Felvetetted ötletnek, hogy keressétek meg. Dowoon rögtön felvidult. Younghyun viszont kicsit vonakodott tőle, de végül beleegyezett. Útközben a kerge csibe is csatlakozott. Younghyun végig szorosan melletted ment.
- Milyen volt a nászéjszaka? - szólalt meg a nagy csendben a csibe. A róka csak rázta a fejét, te pedig elpirultál, de senkinek sem tűnt fel a télben, bár egyébként egyáltalán nem volt hideg.
Egyszer csak valamiféle morgást hallottatok, megijedtél. Younghyun megnyugtatott, hogy csak egy medveszellem, aki téli álmot alszik. Aztán egy nyöszörgés hallatszódott a barlangszerű házacskából.
- Ez nem Wonpil? - figyelte Jae.
- Megették? - reagált Dowoon.
- Ugyan. Nézzük meg. - ment előre Younghyun.
A kuckóba érve megpillantották a nagy medvét, mely félig a nyulacskán feküdt.
- Te megcsalsz? - nézett rá Dowoon.
- Neem. Hoztam neki sütit, mire ő fordult egyet. Szedjetek már ki légyszi - ficánkolt a nyuszi. Younghyun hamar megoldotta egy kis rókatűzzel. Odapörkölt a macinak, akinek persze nem fájt, de felébredt tőle. Átváltozott emberi kinézetűvé.
- Oh vendégek? - pislogott az ásítás után.
- Rám feküdtél. Azt hittem összenyomsz - pattogott a nyuszi.
- Sütit hozott neked - felelte Jae.
- Nem akartam. Ki ez a csinos teremtés veletek?
- Younghyun menyasszonya, _____ - felelte Dowoon.
- Gratulálok. Én Sungjin vagyok. Most pedig ha megbocsátotok visszamennék aludni, de ott leszek az esküvőn. - csukódtak le szemei. Visszaaludt a maci.
Wonpil és Dowoon elmentek, ti pedig hárman Younghyun otthona felé vettétek az irányt. A rókának fura érzései támadtak útközben, amik be is bizonyosodtak. Más szellemek érkeztek.
- Mit akartok? - szólalt meg a róka melléd húzódva.
- Úgy hallottuk egy emberlány van itt.
- Honnan?
- Attól a nyúltól.
- Csak kapjam el a grabancát.. - pusmogta a róka.
- Tényleg ember?
- Nem az. Szellem akár csak mi!
- Pedig elég emberinek néz ki..
- Tudjátok, hogy ember nem jut be ide.
- Akkor micsoda?
- Hát nem látjátok, hogy róka? - állt el előled Younghyun. A szellemek valóban egy rókalányt láttak, ugyanis rókafülecskéid és farkincád lett hirtelen. Meglepődtél.
- Tényleg róka..
- Valóban az..
- Az a nyúl összevissza beszél - felelte Younghyun. Végül a szellemek elmentek. Younghyun elmagyarázta, hogy csak rókamágiát használt. Hazament a csibécske majd ti is.
Most már nyugodtan hazamehetsz, nincs mitől tartanod. Az ösvényen álltatok mindketten. A hó nagy pelyhekben szállingózott.
- Örülök, hogy megismertelek titeket - felelted.
- Már haza tudsz menni.. de ha most elmész, többet nem térhetsz vissza.. Büntetést kapok ha embert engedek be, a varjú elterelte rólad a figyelmet.
- Akkor többet nem találkozhatok veletek?
- A két világnak külön kell maradnia.. - s azzal egy hóvihar segítségével szinte szó szerint átfújt téged az ösvényen.
- Várj Younghyun.. - bámultál az ösvény előtt. - Várj, hadd menjek vissza - futottál könnyes szemekkel az ösvényen. Nem akartál visszatérni a saját világodba, nem akarsz abban élni. Szedted a lábaid a róka háza felé, ám a rengetegből kiérve nem láttad ott az épületet. Semmi sem állt ott. Megpróbáltad ismét, de akkor sem volt semmi haszna. El kell felejtened azt a világot, az új barátokat, akiket megismertél. Ebben a világban szinte alig van barátod, unalmasan telnek a monoton napjaid melyekhez most vissza kellett térned.
Egy délután lassan bandukoltál hazafelé mikor egy nyúl jelent meg előtted a hóban.
- Wonpil, te vagy? - szólítottad meg halkan. Vártad, hogy feleljen. Ha nem felel az kicsit ciki, bár szerencsére senki sincs a közelben.
- Vissza kell jönnöd! Younghyunt megbüntették, lehet kivégzik! - felelte a nyuszi. Majdnem szívrohamot kaptál a hír hallattán. Wonpil is bűnösnek érezte magát, akárcsak te. Nem hagyhatjátok, hogy miattatok büntessék őt. Younghyun mindvégig védett téged, pedig kínozták a kihallgatás alatt. Wonpilnak nem volt elég ereje hozzá, hogy átjuttasson a világukba, így szólt a többieknek. Az ösvényen várt Jae, Dowoon és még Sungjin is. Együtt átjutottatok. Wonpil elmondta, hogy mérges volt Younghyunra, amiért csak úgy kitett téged, el sem tudott búcsúzni tőled. A többiek is sajnálták, hogy elmarad a lagzi. Valójában van egy mód rá, hogy velük maradhass. Ha te is átváltozol. Younghyun rókamágiát használt korábban, de át is tud változtatni, hogy végleg szellem légy.
Beállítottatok a szellem-törvényszékre. Younghyun ki volt kötözve. Szellemek voltak mindenhol, mereszetették rátok a szemüket. Elmondtál mindent. A varjú a ti világotokban randalírozott, üldözött téged és Younghyun mentett meg. A varjút pedig valójában neki köszönhetően tudták elfogni. A törvényhozó elfogadta rókát szabadonengedését viszont neked végetér akkor az életed. A róka persze ellenkezett, tépte a kötelet mely varázskötél volt, azért nem tudott kiszabadulni. Ekkor Wonpil előállt az ötlettel, hogy szellemként élj te is a világukban. A törvényhozó hosszass gondolkodás után elfogadta az ajánlatot. Elengedte Younghyunt azzal a feltétellel, hogy átváltoztat téged. A ceremóniát végre is hajtotta az este. Most már valódi rókalány lettél.
Tavasz lett. Sungjin is felébredt a téli álmából.
- Jé süti - harapott bele - Eh ez mikori? - csámcsogott.
Younghyunnal bejelentettétek az esküvőt. Mindenki nagyban készült rá, majd eljött a nagy nap. Younghyun otthonánál volt az ünnepség, ami most már kettőtök otthona. Szépen fel volt minden dekorálva. Virágfüzérek, szalagok a házon, fákon. Ki voltak kis asztalocskák, ülőalkalmatosságok helyezve az udvarra melyek tele voltak mindenféle finomsággal. Minden kedves barátotok ott volt. Kimondtátok az igen, elcsattant a csók majd szórakoztatok együtt egy jót. Csibe Jae kicsit becsiccsentett a sojutól aztán táncolt az asztal tetején. Nagyon jól szórakozott mindenki. De vajon mi lesz a szüleiddel az emberek világában? Nos nekik írtál egy levelet egy képpel mellékelve, hogy megtaláltad a boldogságot és ne aggódjanak miattad. Persze a képen nem látszódott, hogy bármelyikőtök is róka lenne. Younghyun egy kis rókamágiát használt. A szüleid úgy voltak vele, hogy rendben van, amíg boldog vagy.
Vissza a jelenbe:
Younghyunnal a tornácon ültetek egymás kezeit összekulcsolva miközben néztétek a hóesést.
- Van egy hírem - törted meg a csendet. - Kisrókánk lesz - tetted a kezed a hasadra. Younghyun arca felragyogott. A szemei jobban csillogtak a legszebb csillagos égboltnál is. A mosolya valóban a füléig ért. Gyengéden magához ölelt, egy csókot nyomott az ajkaidra és azt mondta "Szeretlek". A nap végére persze az egész szellemvilágot bejárta a hír egy nyuszinak és csibének köszönhetően.
- Nos akkor én megyek is, egyetek a sütiből. De ha nem zavarok...
- Menj, örülünk, hogy beugrottál - intett Younghyun. A nyuszi el is ugrándozott a hóban. Megkóstoltátok a sütit. Finom lekváros töltelék volt gombóckába csomagolva. Még meleg volt, nem hűlt ki az út során. Jól esett, felmelegített.
Valójában nem szokott erre ember járni, mágia védi a helyet, de Younghyun engedte, hogy belépj. Az ajtóból figyelted a hóesést. Kinyújtottad a kezet melybe egy hópehely szállt. Nem fáztál, egész kellemes volt a levegő. Kérdezted, hogy milyen lények laknak mér erre. Eddig találkoztál vele, mint rókával, aztán egy nyúllal. Azt felelte, hogy szinte mindenféle lakik. Van néhány nagyon jó barátja, akikkel időnként találkozik mikor az erdőt járja. Kérted, hogy majd mutassa be őket neked. Rábólintott.
Egy kis idő múlva észrevettél egy csirkét botorkálni a hóban.
- Az ott a vacsorád? - mutogattál a rókához szólva.
- Mi?.. Lehet, hogy róka vagyok, de azért nem veszek mindent a számba.. Egyébként ő is egy szellem. - felelte. A csirke azzal a ugrással mellyel eléd pattant, átváltozott az emberi kinézetű alakjába. Ilyenkor két toll állt ki a hajából.
- Üdv Jae vagyok, egy csibe. Hallottam Younghyun menyasszonyáról, így jöttem megnézni - hajolt hozzád közelebb. Ekkor a róka megragadta hátulról a csuklódat és hátrébb rántott.
- Csak nem összefutottál Wonpillal? - nézett fapofával a róka. A csibe bólogatott, majd odaszökkent barátja mellé és átkarolva őt a fülébe suttogott:
- Nagyon csinos a menyasszonyod. Irigy vagyok..
- Ő ne... Vagyis igen, valóban az. - nézett rád. Te viszont a két sugdolózó, szinte már ölelkező róka-csibe párost nézted. A rókának feltűnt, hogy bámulod őket.
- Na menj haza te csirke - tolta el magától.
- Csibe.. Aranyos csibe - mosolygott, majd elindult az ajtó felé.
- Örülök a találkozásnak..., öhm hogy is hívnak? - lépett melléd a csibécske, te pedig válaszoltál neki.
- Hát akkor viszlát _____! - s azzal el is csökdécselt.
Úgy érezted neked is lassan ideje lenne hazamenned, de őszintén szólva egy kicsit félsz az üldözés óta valamint egész érdekes ez a hely, a lények és nem utolsó sorban a rókafiú is vonzó ám. Bár nincs ki otthon várjon. Egyedül élsz már egy ideje, elköltöztél már a szüleidtől. Egyre sötétebb van kint, esteledik. Kifelé bámulsz, hogy mit tévő légy. Younghyun ekkor melléd lépett.
- Haza szeretnél menni? - szólalt meg lágyan.
- Még mindig félek..
- Tudom mi üldözött téged, egy varjúszellem. Már napok óta kerestük. Ne aggódj, hamarosan elkapják, ha még nem kapták el. Addig itt kellene maradnom, itt biztonságban vagy.
- Rendben. Ha nem zavarok, akkor itt maradok. - felelted, majd rá pillantottál.
Körbenézett, hogy milyen vacsorát üssön össze neked.
- Kiugrok egy pillanatra - mosolygott s azzal ki is slisszolt az ajtón. Ki a hóba ahol villám gyorsasággal előkapott a földből egy edényt. Kimchi volt benne. Egy csettintéssel varázsolt is rókatüzet az ujjaiból, egy másik edényből dobott rizst a serpenyőbe, hozzá pedig a kimchit. Győztél ámuldozni.
- Lehet, hogy finom Wonpil sütije, de én vagyok itt az igazi séf - pillantott hátra rád büszke fejjel miközben forgatta a serpenyőt. Leültetek enni az asztalhoz. Tényleg nagyon finoman főz. Aztán szépen elrendezte neked az ágyat, ő pedig a földre kuporodott le róka formájában. Úgy őriz téged alvás közben. Elfértetek volna ketten is az ágyban, elég nagy ahhoz, de ő nem akarta, hogy kellemetlenül érezd magad. Azonban reggel a karjai között ébredtél. Azt felelte, hogy tüsszentettél egyet, így megijedt, hogy megfáztál ezért hozzád bújt, hogy melegítsen.
Még fel sem keltetek az ágyból, de már ugatás hallatszódott kintről. Younghyun kinyitotta az ajtót, te a háttérből figyelted. Nem tudtad, hogy vajon ő is szellem-e vagy hétköznapi kutya.
- Mi járatban erre Dowoon? - szólt hozzá a róka, mire a kutya átalakult emberibb formába. Ő Dowoon, egy kutyaszellem.
- Jelentem, elkaptuk a varjút. Wonpiltól megtudtam a történteket. Valamint gratulálok.
- Mihez gratulálsz?
- Az eljegyzéshez. Kérlek ne felejts meghívni, de ha nem hívsz akkor sem leszek mérges.
- Az a nyúl.. - sóhajtott egyet a róka.
- Mellesleg nem tudod, hogy merre lehet? Tegnap azt mondta, hogy hoz neked sütit aztán eljön hozzám, de nem jött. Biztos átvágott. Sose bízz a nyulakban. - szomorkodott.
Felvetetted ötletnek, hogy keressétek meg. Dowoon rögtön felvidult. Younghyun viszont kicsit vonakodott tőle, de végül beleegyezett. Útközben a kerge csibe is csatlakozott. Younghyun végig szorosan melletted ment.
- Milyen volt a nászéjszaka? - szólalt meg a nagy csendben a csibe. A róka csak rázta a fejét, te pedig elpirultál, de senkinek sem tűnt fel a télben, bár egyébként egyáltalán nem volt hideg.
Egyszer csak valamiféle morgást hallottatok, megijedtél. Younghyun megnyugtatott, hogy csak egy medveszellem, aki téli álmot alszik. Aztán egy nyöszörgés hallatszódott a barlangszerű házacskából.
- Ez nem Wonpil? - figyelte Jae.
- Megették? - reagált Dowoon.
- Ugyan. Nézzük meg. - ment előre Younghyun.
A kuckóba érve megpillantották a nagy medvét, mely félig a nyulacskán feküdt.
- Te megcsalsz? - nézett rá Dowoon.
- Neem. Hoztam neki sütit, mire ő fordult egyet. Szedjetek már ki légyszi - ficánkolt a nyuszi. Younghyun hamar megoldotta egy kis rókatűzzel. Odapörkölt a macinak, akinek persze nem fájt, de felébredt tőle. Átváltozott emberi kinézetűvé.
- Oh vendégek? - pislogott az ásítás után.
- Rám feküdtél. Azt hittem összenyomsz - pattogott a nyuszi.
- Sütit hozott neked - felelte Jae.
- Nem akartam. Ki ez a csinos teremtés veletek?
- Younghyun menyasszonya, _____ - felelte Dowoon.
- Gratulálok. Én Sungjin vagyok. Most pedig ha megbocsátotok visszamennék aludni, de ott leszek az esküvőn. - csukódtak le szemei. Visszaaludt a maci.
Wonpil és Dowoon elmentek, ti pedig hárman Younghyun otthona felé vettétek az irányt. A rókának fura érzései támadtak útközben, amik be is bizonyosodtak. Más szellemek érkeztek.
- Mit akartok? - szólalt meg a róka melléd húzódva.
- Úgy hallottuk egy emberlány van itt.
- Honnan?
- Attól a nyúltól.
- Csak kapjam el a grabancát.. - pusmogta a róka.
- Tényleg ember?
- Nem az. Szellem akár csak mi!
- Pedig elég emberinek néz ki..
- Tudjátok, hogy ember nem jut be ide.
- Akkor micsoda?
- Hát nem látjátok, hogy róka? - állt el előled Younghyun. A szellemek valóban egy rókalányt láttak, ugyanis rókafülecskéid és farkincád lett hirtelen. Meglepődtél.
- Tényleg róka..
- Valóban az..
- Az a nyúl összevissza beszél - felelte Younghyun. Végül a szellemek elmentek. Younghyun elmagyarázta, hogy csak rókamágiát használt. Hazament a csibécske majd ti is.
Most már nyugodtan hazamehetsz, nincs mitől tartanod. Az ösvényen álltatok mindketten. A hó nagy pelyhekben szállingózott.
- Örülök, hogy megismertelek titeket - felelted.
- Már haza tudsz menni.. de ha most elmész, többet nem térhetsz vissza.. Büntetést kapok ha embert engedek be, a varjú elterelte rólad a figyelmet.
- Akkor többet nem találkozhatok veletek?
- A két világnak külön kell maradnia.. - s azzal egy hóvihar segítségével szinte szó szerint átfújt téged az ösvényen.
- Várj Younghyun.. - bámultál az ösvény előtt. - Várj, hadd menjek vissza - futottál könnyes szemekkel az ösvényen. Nem akartál visszatérni a saját világodba, nem akarsz abban élni. Szedted a lábaid a róka háza felé, ám a rengetegből kiérve nem láttad ott az épületet. Semmi sem állt ott. Megpróbáltad ismét, de akkor sem volt semmi haszna. El kell felejtened azt a világot, az új barátokat, akiket megismertél. Ebben a világban szinte alig van barátod, unalmasan telnek a monoton napjaid melyekhez most vissza kellett térned.
Egy délután lassan bandukoltál hazafelé mikor egy nyúl jelent meg előtted a hóban.
- Wonpil, te vagy? - szólítottad meg halkan. Vártad, hogy feleljen. Ha nem felel az kicsit ciki, bár szerencsére senki sincs a közelben.
- Vissza kell jönnöd! Younghyunt megbüntették, lehet kivégzik! - felelte a nyuszi. Majdnem szívrohamot kaptál a hír hallattán. Wonpil is bűnösnek érezte magát, akárcsak te. Nem hagyhatjátok, hogy miattatok büntessék őt. Younghyun mindvégig védett téged, pedig kínozták a kihallgatás alatt. Wonpilnak nem volt elég ereje hozzá, hogy átjuttasson a világukba, így szólt a többieknek. Az ösvényen várt Jae, Dowoon és még Sungjin is. Együtt átjutottatok. Wonpil elmondta, hogy mérges volt Younghyunra, amiért csak úgy kitett téged, el sem tudott búcsúzni tőled. A többiek is sajnálták, hogy elmarad a lagzi. Valójában van egy mód rá, hogy velük maradhass. Ha te is átváltozol. Younghyun rókamágiát használt korábban, de át is tud változtatni, hogy végleg szellem légy.
Beállítottatok a szellem-törvényszékre. Younghyun ki volt kötözve. Szellemek voltak mindenhol, mereszetették rátok a szemüket. Elmondtál mindent. A varjú a ti világotokban randalírozott, üldözött téged és Younghyun mentett meg. A varjút pedig valójában neki köszönhetően tudták elfogni. A törvényhozó elfogadta rókát szabadonengedését viszont neked végetér akkor az életed. A róka persze ellenkezett, tépte a kötelet mely varázskötél volt, azért nem tudott kiszabadulni. Ekkor Wonpil előállt az ötlettel, hogy szellemként élj te is a világukban. A törvényhozó hosszass gondolkodás után elfogadta az ajánlatot. Elengedte Younghyunt azzal a feltétellel, hogy átváltoztat téged. A ceremóniát végre is hajtotta az este. Most már valódi rókalány lettél.
Tavasz lett. Sungjin is felébredt a téli álmából.
- Jé süti - harapott bele - Eh ez mikori? - csámcsogott.
Younghyunnal bejelentettétek az esküvőt. Mindenki nagyban készült rá, majd eljött a nagy nap. Younghyun otthonánál volt az ünnepség, ami most már kettőtök otthona. Szépen fel volt minden dekorálva. Virágfüzérek, szalagok a házon, fákon. Ki voltak kis asztalocskák, ülőalkalmatosságok helyezve az udvarra melyek tele voltak mindenféle finomsággal. Minden kedves barátotok ott volt. Kimondtátok az igen, elcsattant a csók majd szórakoztatok együtt egy jót. Csibe Jae kicsit becsiccsentett a sojutól aztán táncolt az asztal tetején. Nagyon jól szórakozott mindenki. De vajon mi lesz a szüleiddel az emberek világában? Nos nekik írtál egy levelet egy képpel mellékelve, hogy megtaláltad a boldogságot és ne aggódjanak miattad. Persze a képen nem látszódott, hogy bármelyikőtök is róka lenne. Younghyun egy kis rókamágiát használt. A szüleid úgy voltak vele, hogy rendben van, amíg boldog vagy.
Vissza a jelenbe:
Younghyunnal a tornácon ültetek egymás kezeit összekulcsolva miközben néztétek a hóesést.
- Van egy hírem - törted meg a csendet. - Kisrókánk lesz - tetted a kezed a hasadra. Younghyun arca felragyogott. A szemei jobban csillogtak a legszebb csillagos égboltnál is. A mosolya valóban a füléig ért. Gyengéden magához ölelt, egy csókot nyomott az ajkaidra és azt mondta "Szeretlek". A nap végére persze az egész szellemvilágot bejárta a hír egy nyuszinak és csibének köszönhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése